„Számomra a kajakozás egyfajta visszatérés a vízhez, ugyanis gyermekkorom óta rengeteget úszom, apukám korán megtanított búvárkodni is. Tőle kaptam a víz szeretetét. Egész életemben sportoltam valamit, az egyetemi éveim alatt vívtam, párbajtőrrel és karddal – mesélte, majd azt is elárulta, miért a katonaorvosi hivatást választotta.„Katona és orvos is szerettem volna lenni, így sikerült mind a két álmomat megvalósítani. Mindig a sebészeti szakmák vonzottak, praktikus ember vagyok, a megoldások érdekelnek, az első perctől kezdve biztos voltam abban, hogy manuális területen szeretnék dolgozni. Pályafutásomat az általános sebészeten kezdtem Karcagon, a Kátai Gábor Kórházban. Fantasztikus csapat volt ott, de a gyakorlatomat akkreditált képzőhelyeken kellett töltenem: nagy betegforgalmú kórházakban, így kerültem a Honvédkórházba” – emlékezett vissza.„A katonaság túlvisz azokon a kereteken, amit az »átlagos« élet adhat. Olyan helyzetekbe kerülhettem és olyan esetekkel találkozhatok majd, melyekkel civilként nem lenne lehetőségem – avatott be. Arról is mesélt, hogyan változtak a munkakörülményei a koronavírus-világjárvány következtében.